Feladat: Válassz ki 5 versszakot a Szigeti veszedelemből, és írd át úgy,
ahogy szerinted ma hangozna!
Gimesi
Dominik
Eredeti Átirat
Igazat
kell irnom, halljátok meg mastan, Az
igazat írom, figyeljetek,
Noha ellenségünk volt szultán Szulimán, Ha
ellenségünk is volt Szulejmán
Csak aztot kivészem, hogy hiti volt pogán, Csak
annyit mondok, pogány volt,
Soha nem volt ily ur törökök közt talán. Soha
nem volt még ilyen török úr talán.
De talán nelkül is bátran azt mondhatom, De
bátran mondhatom,
Pogányok közt soha nem volt ez földháton Pogányok
között sem volt még ilyen
e Földön
Illyen vitéz és bölcs, ki ennyi harcokon Ilyen
bölcs vitéz ki e sok harcból
Lett volna győzödelmes, és sok országon. Győztesen
jött volna ki, oly sok országból.
Vitézség s okosság egyaránt volt benne, Becsület,
vitézség okosság is volt benne,
Hadbéli szorgosság nagy szorult ü benne; Ki
a csatában is oda tette magát,
Ha kegyetlenség szüvében jelt nem tenne, Mint
ha szíve kőből lenne,
Talán keresztyén közt is legnagyobb lenne. Talán
a legnagyobb keresztény is ő lenne.
De fiát, Musztafát mikor megöleté, Ám
mikor Musztafa fiát megölte,
Akkor felettébb magát megesmérteté, Akkor
ismerték csak igazán meg,
Sőt, maga nemzetivel meggyülölteté, Még
a saját nemzete is megutálta,
Roxa szerelméjért eztet cselekedé S
mindezt Hurrem-ért tette.
Nem hajlott mint az ág, mint kőszikla állott Nem
hajtott fejet senkinek, kemény volt,
Tenger habjai közt, mert magában szállott, Egyedül
volt mint tutaj a tenger közepén,
Ha szerencse neki valami jót adott, Ha
szerencséjére valami jó történt,
Nem bizta el magát, föl nem fuvalkodott. Nem
szállt el magától, nem lett nagy arca.
Péter Adrián
De jól van, ha ugy van, mint Isten akarja; Oks,ha
az a zsír,ahogy Isten akarja;
Gyakorta szolgáját keménnyen sujtolja, Lájkolóit durván bünteti,
Azért hogy mennyekben szebben koronázza, Azért,
hogy a mennyekben elitbe tartsa,
Szenvedéséért
bőven ajándékozza. Kínlódásáért
jutalomfalatkákba részesítse.
Háromezer lovas veszett ebben harcban, 3k pacis döglött e
csatában,
Ötszáz jancsár hever az Almás patakban; 500cá' jancsár fordult
bele az Apple
patakba;
De mindnyájok fölött nagyobb kár Hamviván, De
az összes közül a legtrébb
Hamviván,
Mely Vid
dárdájátul fekszik földet rágván. Aki Vid szerszámától
vergődik a földön.
Hangas zöndülés lén az vitézek között, Hangzavar történik a
srácok között,
Mint mikor kemény szél megfuja az erdőt; Mint
mikor elszabadulnak az indulatok
irodalom órán;
Mindenik csak alig várja azt az üdőt, Mindenki csak azt az időt
várja,
Az mikor Istenhez
bocsáthassa lelkét. Mikor a Godhoz mehet a
lelke.
De fiát, Musztafát mikor megöleté, Mikor megsemmisítette
gyerekét Musztafát,
Akkor feletébb magát megismerteté, Onnantól ismertük meg,
Sőt maga nemzetivel meggyülöltetté, Sőt a követői is
diszlájkolták,
Roxa szerelméjért
eztet cselekedé. No roxa áj'-ért
cselekedte.
Zrini egy hajnalban, az mint volt szokása, Zrini
egy nagyon reggel, szokásosba,
Valamikor hajnalnak volt hasadása, Talán a hajnalnak a kacsintgatásán,
Az szent feszület előtt térden áll vala, A
dicső keresztnél cipőt kötve,
S igy kezde
könyörgeni az ű szent szája: Elkezdett
kinyögni 10 miatyánkot
T
Trepák Dávid
Szent
Iván havának tizedik napián Június tízedik
napján,
Konstantinápolybul
megindúlt Szulimán, Isztambulból
jön Szulimán,
Avval
az sok haddal vizeket szárasztván, seregével
minden tavat kiisznak,
Nagy
hegyeket bontván, várasokat rontván. minden
várost kifosztanak.
Egy
fekete szerecsen ló volt alatta, Egy arab
lóval hajt,
De
képiró falra szebbet nem irhatna; a legszebb ló fajt,
Nem
vélnéd, hogy éri földet száraz lába, azt
hinnéd lebeg,
Oly
szépen egyeránt s halkal változtatja. mert
lépteit észre sem veszed.
Igazat
kell irnom, halljátok meg mastan, El kell
mondanom az igazságot,
Noha
ellenségünk volt szultán Szulimán, ellenségünk
Szulimán az oszmán,
Csak
aztot kivészem, hogy hiti volt pogán, igazából
egy nagy pogány,
Soha
nem volt ily ur törökök közt talán. de a
legnagyobb szultán.
Vitézség
s okosság egyaránt volt benne, Okos
volt és vitéz,
Hadbéli
szorgosság nagy szorult ü benne; szorgalmas
hadvezér,
Ha
kegyetlenség szüvében jelt nem tenne, kár a
kegyetlenségéért,
Talán
keresztyén közt is legnagyobb lenne. még a
keresztényeket is űberelné.
De
fiát, Musztafát mikor megöleté, A fiát
kinyírta,
Akkor
felettébb magát megesmérteté, ezzel
magát is becsapta,
Sőt,
maga nemzetivel meggyülölteté, saját
népe utálja,
Roxa
szerelméjért eztet cselekedé. mert fia
Hurrem babája.
Berta Virág:
1.
Én az ki azelőtt
iffiu elmével Fiatal koromban a szerelemre
gondoltam.
Játszottam
szerelemnek édes versével, Viola
miatt hallgattam a magnómban,
Küszködtem Viola
kegyetlenségével: Mások
ékes versét így töprengtem
magamban.
Mastan immár
Mársnak hangassabb versével Miért
szivat engem, mi volt mit elrontottam?!
2.
Fegyvert, s vitézt
éneklek, török hatalmát Korábban
a Szulejmán, ó nagy török basa.
Ki meg merte várni,
Szulimán haragját, Sokat
írtam róla, de neki csak a hasa,
Ama nagy
Szulimánnak hatalmas karját, Nőttön
nőtt, bár helyette nőtt volna a haja.
Az kinek Europa
rettegte szablyáját. Kettőt
vágott kardjával, mindjárt lett is kaja.
3.
Musa! te, ki nem
rothadó zöld laurusbul Létezik
egy gyönyörű lány, múzsa nevet viseli.
Viseled koszorudat,
sem gyönge ágbul, Zöld
laurusbólkészült koronát fog hordani.
Hanem fényes
mennyei szent csillagokbul, Díszíteném
nagy dolgokkal,
Van kötve koronád
holdbol és szép napbul; Nappal
holddal csillagokkal.
4.
Te, ki szűz Anya
vagy, és szülted Uradat, Mária,
ó Mária kérlek, áldj, meg engem!
Az ki örökkén volt,
s imádod fiadat Te
szülted azt, ki felett nincs más csak az Isten.
Ugy, mint Istenedet
és nagy monárchádat: Ki fiad volt,
majd jó gyorsan megindult
a növésben,
Szentséges
királyné! hivom irgalmadat. Aztán
Jézus-Krisztusként halt meg a kereszten.
5.
Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt Mária, ó Mária adj
tollamba erőt!
Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt Had karcoljam
papírra miként látom őt.
Megvetvén világot, kiben sok java volt; Jézust és az embert
ki életét bátran dobta el,
Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt. Remélve, hogy a
mennybe majd nyugalomra
lel.