2016. január 10., vasárnap

Z-generációs utópiák, amikből tanulni lehet

A világirodalmi felvilágosodásnál adom fel egy ideje azt a feladatot, hogy írjanak arról, szerintük milyen lenne a tökéletes világ. Ahogy az évek telnek, rájövök, hogy azért szeretem, mert a sablonosnak tűnő megoldások között mindig van olyan, ami kristálytisztán megmutatja azt, amit már régóta sejtünk: fiataljaink tökéletesen értik a világot, és néha remek ötleteik vannak.



Most következzen néhány idézet az osztályom megoldásaiból:



1. Fiers Tünde - a rendszerkritikus

"Életemben nagyon zavar még az is hogy hétvégén alig van szabadidőm, mert mindig tanulni kell, mint például most is. Ezen nem tudom, hogy hogy tudnék úgy változtatni úgy, hogy nekem se és másnak se legyen rossz. Nem is nekem kéne itt talán, hanem a tanároknak. Nem mondom, hogy nem akarok tanulni, de nem hülyeségeket, és olyan, amit elfelejtek két év múlva.. Ilyennek semmi értelme. Sokkal jobban preferálom azt az oktatási rendszert, ami azt fejleszti, ami jól megy a diáknak és nem azt, ami nem. Az iskolai életen nagyon sokat segítene, ha CSAK abból írnánk ami benne van a füzetben... rengetegszer előfordul, hogy olyat tesznek bele a tanárok amit nem vettünk, vagy nem volt egyértelmű vagy nem írtuk le, és ez nehezíti a tanulást.

A szabadidő nagyon fontos egy tökéletes világban, én például mindenképpen olyan munkahelyet szeretnék, ahonnan, ha kijövök, akkor az már az én időm, és nem kell tanulnom, vagy a hétvégémet lekorlátoznom. Remélem nem leszek tanár ez okból, és nem kell dolgozathegyeket javítgatnom, a javítás úgysem az erősségem."

2. Mongyi Bernadett - kívánságokból élni, szépen meghalni, verset írni

"Ilyenkor felvetődik a kérdés: Miből élnek az emberek, ha nincs állam, sem mezőgazdaság? A válasz igen egyszerű: kívánságokból. Az emberek álmaikban megkívánják dolgokat, és a speciális levegő segítségével, aminek előállítása valószínűleg igen fontos kémiai, fizikai és biológiai számításokkal jár, egyszeriben megjelenik reggelre az adott kívánság az illető nevével rajta, hogy ne legyen keveredés. (De ezeket a számításokat nem mutathatták meg a kíváncsi felfedezőknek, akik interjúkat készítettek a lakosokkal.) Ha keveredés lenne, akkor bizony szükség volna az igazságszolgáltatásra, ami állami feladat lenne, tehát az egyenrangúság megszűnne.
A tökéletes világ fenntartása a gyerekneveléssel kezdődik, ez persze sok mindent magába foglal. És mivel ez a tökéletes világ tökéletes emberekkel, ezért iskolákra nincs szükség. Iskola nélkül tanárok sincsenek, ami megint állami feladat lenne. Ezek az emberek mindent tudnak és éreznek egyszerre már megszületésük kezdetén. Tudják, mi a helyes. És ha már itt tartunk, meglepő módon autóvezető oktatás sincs, a jogosítvány akkor pottyan a táskába, mikor az ember azt megálmodja magának. Ezért a fiúk már gyerekként igazi autót vezethetnek, mert ők érdekeltek ebben a témában, hamarabb álmodják meg, mint a lányok. Azonban ez az érdekeltség nem gátolja, hogy a lányok is akár már 6 évesen vezethessenek. Tudni kell, hogy az autó méretezve van a gyerekhez, így felnőttek fizikailag képtelenek beülni a gyerekek kocsijába, ezzel párhuzamban a gyerekek be tudnak ülni a felnőttek kocsijába, de ők nem tudják vezetni azt.

Nem hisznek a túlvilági életben, halottjaikat is ekképpen kezelik. Elviszik őket oda ahonnan érkeztek, a természetbe, ezért ápolják az erdőt annyira. És ezért mondhatjuk, hogy közülünk valóak, ugyanúgy eltemetik őket, azonban nem készítenek sírdomborulatot a halott jelölésére. Hagyják hadd hamvadjon el a föld alatt. Ha valóban helyesen élt, elhamvad, ha nem, a férgek eszik testét. Számukra ez a legnagyobb büntetés.
Az ő elméletük a gyermeki szereteten alapszik. Fontosnak tartják az anyagi javakat, de mindig számíthatnak egymásra, ha egyiküknek gondja van. „Kulcsversikéjük” is erre vonatkozik:

„Gyermeki szeretet, nem kell más,
Különben vigyen el a halál.
Ott féreg egye meg testemet,
S vérem legyen neki ünnepi
bor, az ő kegyetlenségére.”

3. Rapcsó Nóra - energiaszint növelő lélekápolás és a cél és szeretet egysége

"A mai világban sajnálatos módon, nagyon kevés időnk marad. Ha egy átlagos középiskolás napját nézzünk. 24 óra nagyon kevés. Jó esetben 8 órát alszik, ha aznap 7 órája van,akkor 6 órát van iskolában, plusz azok az idők, amelyeket otthoni készülődéssel és utazással tölt, amely kb. 3 óra, ez így összesen 17. Maradt 7 órája, hogy ebédeljen, elmenjen edzésre, az oda-visszautat megtegye, valamint maga az edzésen részt vegyen, amely együtt min. 2,5 óra. Még tanulni kell, amely egy jó tanuló esetében 2 óra nagyjából, maradt 2,5 órája arra, hogy vacsorázzon, tisztálkodjon és egy kicsit a családjával és a barátaival lehessen. Konkrétan ennyi idő semmire nem elég, még egy jó mozira sem…

Az eltervezett világomban nem így lenne. Időnk annyi lenne, mint a tenger. Lehetne vagy 40 óra egy nap, és a fáradsági küszöbünk is változna, hiszen az az időt, amit a lelkünk ápolásával töltünk, az energiaszintünket növelné. Nem kéne aggódni, hogy elkésünk, hogy nem leszünk kész időben, mert az idő flexibilissé, rugalmassá válna. És az emberek boldogok lesznek, a stressz, mint fogalom eltűnik a szótárukból, kipihentté és nyugodttá válnának. Lenne idejük a családra, hobbira, barátokra és még magukkal is tudnának törődni.
Szóval, én úgy képzelem el a populáció tökéletes egységét, hogy nincs erőszak, háború, pénzközpontúság, harag, bűnözés, sem rohanás. Csak béke, nyugalom, idő, cél és szeretet. Hiszen szeretet és cél nélkül nem épülhet fel egy közösség sem, ez legyen csak egy osztályon belüli bagázs, vagy egy ország társadalma, ha nincs összetartó erő és egy célállomás, amiért érdemes működniük és újat teremteniük, akkor hiába gazdag, jövője nincs. Ezért fontos, hogy olyan világot teremtsünk, amelyet 100-200 év múlva is elismernek és visszasírnak."

4. Szabó Viki - a műveltség, tanulás, saját tér és a közös ellenség fontosságáról:

"Mindenkinek lenne egy kis földje és üvegháza, ahova ültethet mindenféle zöldséget és gyümölcsöt, így mindenki egészséges bio növényeket ehetne, és nem kéne a boltban vett áruk minősége és származása miatt aggódni. Ahhoz, hogy ez létre tudjon jönni, tanulnunk kéne a gazdáktól, az idősebbektől, hogy egyszer mi is át tudjuk adni tudásunkat a következő generációnak. Haszonállatokat is tarthatnánk talán, bár az szerintem jóval felelősségteljesebb és összetettebb munka, mint a növénytermesztés. Mindenkit a tudatos, és egészséges életmódra tanítanánk az iskolákban, munkahelyeken. Ilyen az egészséges táplálkozás, a mozgás, az autók kevesebbszer való használata, a szelektív hulladékgyűjtés. Ezekre támaszkodnánk, mert ha egy minél tovább fennmaradó közösséget akarunk létrehozni, akkor biztos alapokra kell építkezni. 
Az országban nem laknának sokan, nem lennének panel és emeletes házak, mert szerintem azok túl kicsik egy család számára, és mindenkinek szüksége van egy kis kertre, ahol friss levegőt szívhat. 
A tanulásra nagyon nagy hangsúlyt fektetnénk. Az alapműveltség megszerzése mindenki számára kötelező lenne, és kiválaszthatnák, hogy hol szeretnének tovább tanulni, és milyen tantárgyakat szeretnének mélyebben elsajátítani. Emellett én a zenetanulást is nagyon hasznosnak tartom, ezért ezt ingyenessé tenném az embereknek, de attól még a zenét oktató tanár kapna fizetést az államtól. Minden emberben meg kéne találnunk a tehetséget, azt az egy dolgot, amiben kiemelkedően jó, hogy aztán később ezzel segíthessen bennünket előre.
A törvényhozásban nem venne részt sok ember, maximum százan üldögélnénk a parlamentben, és igazságos döntéseket hoznánk. Fele-fele arányban lennének nők és férfiak is, hogy meglegyen a nemek közti egyenlőség. Szerintem mindkét félben benne van az a tudás, ami a kormányzáshoz, az irányításhoz kell. Az országban minden egyes lakos fix bért kapna munkáiért, hogy ne kerüljön senki válságos helyzetbe. Nyilván a tanultabb emberek esetében több, a kevésbé műveltek esetében kevesebb fizetségről lenne szó. Felmerülhet a kérdés, hogyha mindenki fix, havonta érkező bért kap kézhez, akkor mi biztosítja, hogy tisztességesen végezzék a munkájukat? Tudom, hogy nem lenne lopás, csalás, és hazugság, hiszen ez egy tökéletes világ. Szeretném, ha a parlamentben csak sokat végzett, művelt, okos, kulturált emberek ülnének, akik szeretik azt, amit csinálnak, szeretik az országukat. Ha ezt sugároznák kifelé, akár a médián, akár a való világon keresztül a külvilágnak, akkor a lakosság is máshogy állna a munkához, és magához az élethez. Szeretném, ha minden ember úgy érezné, hogy pótolhatatlan. 


Szerintem egy nagyon jó ötlet lenne, ha az alapvető szolgáltatásokból csak egy lenne. (pl.:BKK) Az emberek nem választhatnak mást, ezért nincs vita. Mindenki együtt szidja a BKK-t, és ez is egy dolog ami összehoz minket."

5. Técsi Péter - a kapcsolatcentrikus filozófus

"A mai világban azonban olyan sokan élünk, hogy egy apró hibával is, mások kárára tehetünk. A tökéletes világban szerintem tehát tökéletes embereknek kell lenniük, de a tökéletes világ maga nem létezhet, mert az ember találta ki. Tökéletes világ csak az ember fejében működhet.

Az embereknek nem az lenne a céljuk, hogy másoknál jobbak legyenek, hanem hogy együtt új és jól működő kapcsolatokat hozzanak létre, és alapvetően jól érezzék magukat. "




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése