Zrínyi Miklós: Szigeti-átiratok

Feladat: Válassz ki 5 versszakot a Szigeti veszedelemből, és írd át úgy, ahogy szerinted ma hangozna!

Gimesi Dominik

Eredeti                                                                Átirat

Igazat kell irnom, halljátok meg mastan,           Az igazat írom, figyeljetek,
Noha ellenségünk volt szultán Szulimán,          Ha ellenségünk is volt Szulejmán

Csak aztot kivészem, hogy hiti volt pogán,       Csak annyit mondok, pogány volt,

Soha nem volt ily ur törökök közt talán.            Soha nem volt még ilyen török úr talán.

De talán nelkül is bátran azt mondhatom,          De bátran mondhatom,

Pogányok közt soha nem volt ez földháton        Pogányok között sem volt még ilyen 
                                                                                                                           e Földön

Illyen vitéz és bölcs, ki ennyi harcokon             Ilyen bölcs vitéz ki e sok harcból

Lett volna győzödelmes, és sok országon.         Győztesen jött volna ki, oly sok országból.

Vitézség s okosság egyaránt volt benne,            Becsület, vitézség okosság is volt benne,

Hadbéli szorgosság nagy szorult ü benne;          Ki a csatában is oda tette magát,

Ha kegyetlenség szüvében jelt nem tenne,         Mint ha szíve kőből lenne,

Talán keresztyén közt is legnagyobb lenne.       Talán a legnagyobb keresztény is ő lenne.

De fiát, Musztafát mikor megöleté,                    Ám mikor Musztafa fiát megölte,

Akkor felettébb magát megesmérteté,                Akkor ismerték csak igazán meg,

Sőt, maga nemzetivel meggyülölteté,                 Még a saját nemzete is megutálta,

Roxa szerelméjért eztet cselekedé                      S mindezt Hurrem-ért tette.

Nem hajlott mint az ág, mint kőszikla állott       Nem hajtott fejet senkinek, kemény volt,

Tenger habjai közt, mert magában szállott,        Egyedül volt mint tutaj a tenger közepén,

Ha szerencse neki valami jót adott,                    Ha szerencséjére valami jó történt,

Nem bizta el magát, föl nem fuvalkodott.          Nem szállt el magától, nem lett nagy arca.

Péter Adrián

De jól van, ha ugy van, mint Isten akarja;         Oks,ha az a zsír,ahogy Isten akarja;

Gyakorta szolgáját keménnyen sujtolja,            Lájkolóit durván bünteti,

Azért hogy mennyekben szebben koronázza,   Azért, hogy a mennyekben elitbe tartsa,

Szenvedéséért bőven ajándékozza.                   Kínlódásáért jutalomfalatkákba részesítse.

Háromezer lovas veszett ebben harcban,            3k pacis döglött e csatában,

Ötszáz jancsár hever az Almás patakban;           500cá' jancsár fordult bele az Apple 
                                                                                                                            patakba;

De mindnyájok fölött nagyobb kár Hamviván,   De az összes közül a legtrébb 
                                                                                                                          Hamviván,

Mely Vid dárdájátul fekszik földet rágván.         Aki Vid szerszámától vergődik a földön.

Hangas zöndülés lén az vitézek között,               Hangzavar történik a srácok között,

Mint mikor kemény szél megfuja az erdőt;         Mint mikor elszabadulnak az indulatok 
                                                                                                                      irodalom órán;

Mindenik csak alig várja azt az üdőt,                  Mindenki csak azt az időt várja,

Az mikor Istenhez bocsáthassa lelkét.                Mikor a Godhoz mehet a lelke.

De fiát, Musztafát mikor megöleté,                    Mikor megsemmisítette gyerekét Musztafát,

Akkor feletébb magát megismerteté,                  Onnantól ismertük meg,

Sőt maga nemzetivel meggyülöltetté,                Sőt a követői is diszlájkolták,

Roxa szerelméjért eztet cselekedé.                     No roxa áj'-ért cselekedte.

Zrini egy hajnalban, az mint volt szokása,         Zrini egy nagyon reggel, szokásosba,

Valamikor hajnalnak volt hasadása,                  Talán a hajnalnak a kacsintgatásán,

Az szent feszület előtt térden áll vala,                A dicső keresztnél cipőt kötve,

S igy kezde könyörgeni az ű szent szája:           Elkezdett kinyögni 10 miatyánkot

T

Trepák Dávid

Szent Iván havának tizedik napián                     Június tízedik napján,

Konstantinápolybul megindúlt Szulimán,          Isztambulból jön Szulimán,

Avval az sok haddal vizeket szárasztván,          seregével minden tavat kiisznak,

Nagy hegyeket bontván, várasokat rontván.      minden várost kifosztanak.

Egy fekete szerecsen ló volt alatta,                    Egy arab lóval hajt,

De képiró falra szebbet nem irhatna;                 a legszebb ló fajt,

Nem vélnéd, hogy éri földet száraz lába,           azt hinnéd lebeg,

Oly szépen egyeránt s halkal változtatja.           mert lépteit észre sem veszed.

Igazat kell irnom, halljátok meg mastan,           El kell mondanom az igazságot,

Noha ellenségünk volt szultán Szulimán,          ellenségünk Szulimán az oszmán,

Csak aztot kivészem, hogy hiti volt pogán,       igazából egy nagy pogány,

Soha nem volt ily ur törökök közt talán.            de a legnagyobb szultán.

Vitézség s okosság egyaránt volt benne,            Okos volt és vitéz,

Hadbéli szorgosság nagy szorult ü benne;         szorgalmas hadvezér,

Ha kegyetlenség szüvében jelt nem tenne,         kár a kegyetlenségéért,

Talán keresztyén közt is legnagyobb lenne.       még a keresztényeket is űberelné.

De fiát, Musztafát mikor megöleté,                    A fiát kinyírta,

Akkor felettébb magát megesmérteté,                ezzel magát is becsapta,

Sőt, maga nemzetivel meggyülölteté,                saját népe utálja,

Roxa szerelméjért eztet cselekedé.                    mert fia Hurrem babája.

Berta Virág:

1.

Én az ki azelőtt iffiu elmével                            Fiatal koromban a szerelemre gondoltam.

Játszottam szerelemnek édes versével,            Viola miatt hallgattam a magnómban,

Küszködtem Viola kegyetlenségével:              Mások ékes versét így töprengtem 
                                                                                                                         magamban.

Mastan immár Mársnak hangassabb versével  Miért szivat engem, mi volt mit elrontottam?!

2.

Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát      Korábban a Szulejmán, ó nagy török basa.

Ki meg merte várni, Szulimán haragját,         Sokat írtam róla, de neki csak a hasa,

Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,       Nőttön nőtt, bár helyette nőtt volna a haja.

Az kinek Europa rettegte szablyáját.              Kettőt vágott kardjával, mindjárt lett is kaja.

3.

Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul      Létezik egy gyönyörű lány, múzsa nevet viseli.

Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul,       Zöld laurusbólkészült koronát fog hordani.

Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,  Díszíteném nagy dolgokkal,

Van kötve koronád holdbol és szép napbul; Nappal holddal csillagokkal.

4.

Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,    Mária, ó Mária kérlek, áldj, meg engem!

Az ki örökkén volt, s imádod fiadat             Te szülted azt, ki felett nincs más csak az Isten.

Ugy, mint Istenedet és nagy monárchádat:   Ki fiad volt, majd jó gyorsan megindult 
                                                                                                                         a növésben,

Szentséges királyné! hivom irgalmadat.       Aztán Jézus-Krisztusként halt meg a kereszten.

5.

Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt  Mária, ó Mária adj tollamba erőt! 
Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt          Had karcoljam papírra miként látom őt.
Megvetvén világot, kiben sok java volt;         Jézust és az embert ki életét bátran dobta el,
Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.        Remélve, hogy a mennybe majd nyugalomra 
                                                                                                                                         lel.